Ez is én vagyok

Megszólíttattam áttételesen Marcell blogján (lurdyházazás), ezért írok egy kisregényt, hátha hasznos. Aki ezerévente egyszer nézi a blogom, az tudhatja, hogy ritkán írok, de akkor sokat. Ez sem kivétel, sőt.

A tanfolyam mindenek felett?

Szerintem a konferenciáknak, a weboldalaknak, cikkeknek, könyveknek, screencastoknak, tantermi/online oktatásoknak is mind megvan a maguk szerepe a tanulási folyamatban.

Tegyük fel, hogy valaki megnézi mi ez az IT Factory .NET képzés, de előtte még sose mondtunk, írtunk a .NET-ről semmit itthon, vagy éppen külföldön. Vajon hány embert érdekelne úgy a képzés? Szerintem lényegesen kevesebbet. Komoly munka előzte meg ezt a hazai szakmai élet részéről, hogy egyáltalán elterjedjen az agyakban, hogy van ilyen, és hogy mire és miért jó nagyjából. És legalább mondjuk egyszer talán ki is próbálja emberünk a saját gépén, mert felkeltettük az érdeklődését annyira. Ha tényleg kivennénk ezt az "gyengébb" ismeretterjesztő tevékenységet, akkor biztos vagyok benne, hogy fele ennyien se mennének tanfolyamokra, vagy olyan tanfolyamokra mennének, ahol ez a kötelező lépés megvan. A tanfolyamok hasznát sem kérdőjelezem meg, de érdemes az oktatást egy komplexebb rendszerként kezelni szerintem.

Kicsit messzebről kezdem, és hosszú leszek, előre szólok.

Egy technológia életciklusa

Mivel a világon minden marketing, az is ami nem, nézzünk bele először ebbe egy kicsit mélyebben. Elsőként végigszaladok a termékek/szolgáltatások bevezetésének egy lehetséges (és elfogadott) módszerén, majd utána megpróbálom a saját ismereteim alapján értékelni az egyes oktatási formák szerepét, hasznosságát, összekötve az első témakörrel (is).

1: Awareness (figyelemfelkeltés)

Awareness (figyelemfelkeltés): Marketing nyelven az első szakaszt egy termék/szolgáltatás elterjesztésében nevezik "awarenessnek", vagyis meg kell mutatni a világnak, hogy van ilyen. Hogy tudjanak róla. Hogy kipróbálják. Hogy elmondják egymásnak, hogy ez milyen jó (vagy ha rosszul csináljuk, milyen rossz). Ezután szerintem még kevesen mennének tanfolyamra, hiszen itt még a cégek nagyon kis százaléka próbálta ki a terméket, nem született döntés a használatáról, nem tervezték még bevezetni. A magánszemélyen, tanulók, a termékkel most ismerkedők ezután még maguk kipróbálják, utánaolvasnak, megkérdezik ismerőseiket, stb.

Ekkor nyílhat fel a partnerek többségének a szeme először (néha kis további segítséggel), hogy nekik is el kéne kezdeniük ezzel foglalkozni, mert a Föld forog, és az ügyfelek kérni fogják ezeket a technológiákat. Hosszabb folyamatok ezek. De ennek elindítása minden egyes termék kapcsán az azt készítő cég felelőssége, a .NET esetében a Microsoftté. Ha kimarad ez a lépés, minden borul. Itt nincs értelme gyakorlati oktatásnak, illetve még elég korai, és túl sok embernek kéne adni – gyakorlatilag kivitelezhetetlen, ráadásul nagyon kevesen kezdenek el egy épp most bejelentett technológiára időt szánni a saját munkaidejükből, vagy szabaidejükből. Nekünk kell dolgoznunk azon, hogy ez lassan megváltozzon.

Ami szerintem nagyon fontos: szerintem ebben a szakaszban minden oktatóközpont oktatójának részt kellene vennie, vagy előadóként, íróként (mert már korábbról követi a technológiát és tényleg képben van), vagy hallgatóként. Nem igaz, hogy az oktatók mindig minden új technológiát azonnal látnak, értenek. Meglepődnénk mennyire nem, utána meg saját erőből képezik ki saját magukat, nem ám tanfolyamokon, vagy a mi általunk adott anyagokból. Természetesen ez nem minden oktató számára előkövetelmény, van aki mindig olyan technológiát fog tanítani, ami már ezeréve mindenki számára ismert.

2: Demand generation (igénygenerálás)

A (gyakran) második fázis némiképp viccesen már rögtön a demand generation (igénygenerálás). Igény kell kelteni arra, hogy az emberek a technológiát/szolgáltatást elkezdjék a mindennapokban használni, vagy ha a termék nem ingyenes, akkor törekedni kell arra, hogy minél többen tervezzék annak bevezetését, amit utána a tényleges licenc/termékvásárlás követ. Gyakori, hogy egy cég már akkor megvesz egy ígéretesnek tűnő technológiát/terméket, amikor még nem áll az alkalmazottaik rendelkezésére a  szükséges kompetencia. Ez a szemlélet egyre csökken, de még mindig erősen ott van a cégek tevékenységében. Azonban sok esetben, pl. mi is egyre jobban látjuk, hogy a harmadik fázist gyakran érdemes előrébb hozni, hiszen az segíti a kompetencia kiépülést, és ezzel a technológia/termék/szolgáltatás valóban használatra is kerül a cégeknél, és valós üzleti igényük lesz rá. Erre a megközelítésbeli változásra nagy hatással lesz szerintem ez a mostani válságos időszak is – de csak ott, ahol ezt felismerték időben.

A sorrenden lehet vitatkozni, de ez a pont sem kihagyható, hiszen ha a cégek/partnerek nem akarnak ezzel a technológiával foglalkozni nagyüzemben, akkor nem kell megtanítani rá az embereit, nem jelennek meg ezzel kapcsolatos álláshirdetések, nem kezdődnek el az oktatási intézményekben képzések, és a tanfolyamokat sem fogja látogatni gyakorlatilag senki. Ez a pont persze az ismeretszerzés szempontjából egyébiránt lényegtelen, hiszen ezzel a fázissal a programozó/rendszergazda szakember ritkán/keveset találkozik. Ahol a szakmai kommunikációban mégis foglalkozunk ezzel, ott rendszerint olyan példákat/problémákat vetünk fel, amikről magukra ismernek a cégek, és rájönnek, hogy van értelme foglalkozni ezzel az új dologgal. A szakmai kommunikációban ez gyakorlatilag minimálisan, de ott van végig az awareness, a readiness fázisokban is, de külön demand generationt szakmai irányból nem végzünk. Utolsó pont: terméktámogatás, elsősorban pre-sales fókusszal (licencelés, melyik termék mire jó, stb). Ez is elengedhetetlen, hiszen az emberekenk úgyis lesznek további kérdéseik, pláne ahogy kezdenek érdeklődni.

3: Readiness (a hozzáértés megszerzése)

Az általánosságban harmadiknak tekintett fázis a readiness (a hozzáértés megszerzése). Ez az a pont, ahol már van értelme beszállnia egy oktatóközpontnak. Itt már valós kompetenciát, gyakorlatot akar maga a cég, partner, szakember, tanuló, stb. Ebben a fázisban már nem fér meg annyi ppt, és nem fér meg annyi elmélet. De ettől még a korábbi fázisokra való emlékeztetés miatt, és a teljes kép összerakása végett igenis fontos lehet az elmélet, a ptt, és a demó néhol, hiszen való igaz, hogy a korább szakmai tevékenységekből teljesen vegyes, hogy ki mit jegyzett meg. Igenis kiindulhat abból bármelyik oktatóközpont, hogy nem nála hall egy technológiáról elsőként valaki – hanem elötte már részt vett valamely szakmai kommunikációs fázisban, akár konferencián hallott róla, akár maga kipróbálta, olvasott cikkeket, könyvet, nézett screencastot, kérdezett a szakmai fórumokon, stb. Gyakori, hogy az új termékek esetében a readiness elősegítésére nagyon kedvező árú képzéseket biztosítanak ezek a cégek, hogy ezzel bátorítsák az első partnereket és vállalatokat, hogy valós tudást szerezzenek.

Van, hogy enélkül gyakorlatilag életképtelen lesz itthon egy képzés, vagy tanfolyam, mert még nem érte el a technológia hazai ismertsége, elismertsége a kritikus tömeget, ahhoz pedig tényleges tudás kell. Readinesst valamilyen szinten – de hangsúlyozom, csak korlátozott mértékben! – segíthetnek a konferenciák is, de ahhoz életszerű példák kellenek, rengeteg demó, és az, hogy a nagy tömegből a 90% megértse a lényeget, és képes legyen részeit használni az életben.

Ez kicsit más kihívás, mint egy általános tanfolyam, de ezekkel a problémákkal ütközik szembe rögtön az, aki online bővíti ki az egyidejű tanfolyami résztvevők körét. Ugyancsak segíthet valamennyi olyan szakmai tevékenység, amiből cikkek, könyvek, screencastok, stb. születnek, de kimondott tény, hogy a (jó) tanfolyam a leghatékonyabb. Nem meglepő módon a legdrágább is, pláne, hogy gyakorlatilag minden más ingyen van ma már ezen kívül. És ne felejtsük el azokat sem, akik maguktól, a konferenciák, szakmai anyagok és saját gyakorlással, otthon, vagy projekt közben, a munkahelyükön sajátítják el a technológia használatát igazán.

Nem mindenki jár tanfolyamra, sőt, mondhatom nyugodtan, hogy az IT közönség legfeljebb (de ezzel most sokat is mondok, de konkrétumokat nem szívesen árulnék el) 1-2 százaléka engedheti ezt meg magának (idő, pénz)– na, ha csak ők vinnék előre az új technológiákat, akkor soha semmi nem terjedne el, és még mindig DOS-t használnánk minden fejlődés ellenére, vagy egy olyan cég megoldását, aki igenis komolyan veszi a többi fázist és lehetőséget is. A tömegek számára azonban csak azok érhetőek el, és ez nagyon fontos szempont. Utolsó pont itt is a terméktámogatás, rendkívül fontos, de itt szakmai kérdéseket feszegetünk. Ezt végezheti maga a cég, vagy a közösség, lehet ingyenes, vagy fizetős is. A nagyobb cégek nem engedhetik meg azt a rizikót, hogy adott problémát a mérnökük nem tud megoldani esetleg, vagy nem elég gyorsan. Például a Microsoft Premier Support pont erre van, hogy ilyenkor is legyen kihez fordulni. Problémák ugyanis mindig vannak. Ingyenes támogatásra jó példa a NetAcademia Tudástár, vagy a Microsoft TechNet Forum, de ezek nyilván nem garantálják a problémák megoldását, így a rizikó nem csökken számottevően általuk.

4: Deployment (bevezetés, élesbe állítás

A legutolsó szakasz a deployment (bevezetés, élesbe állítás). Tegyük fel, hogy egy adott cég megvett egy terméket/technológiát/szolgáltatást (vagy ingyen volt), és be akarja vezetni. „Igaziból”. Vagy el akar kezdeni .NET-ben, Visual Studióval, SQL-lel fejleszteni, kiválasztva azt a húszmillió technológiát, ami az adott projektben számára fontos lesz. Nincs az a tanfolyam, ami minden projektre fel tudna készíteni. Nincs az a szakmai tananyag, képzés, bármi, ami erre, a való világra fel tudna készíteni. Mindezek jelentősen növelik az esélyeket, és talán leginkább a tanfolyam, de általában arra nincs mód, hogy minden érintett területen egy cég vagy személy teljeskörűen képbe legyen. Minden fejlesztői tanfolyamra elmenni csak nem reális, és még az is kevés lenne. Az olyan tanfolyamok, amik széles spektrumot ölelnek fel (mint amilyen az IT Factory) elérhető áron (vagy ingyen), na azok segítik a legtöbbet. De ez még mindig kevés lesz.

Gyakorlat, gyakorlat, gyakorlat: élő rendszerek, élő problémák, időnyomás, idióta főnökök, órákon, rossz esetben heteken keresztül tartó debuggolások, átvirrasztott éjszakák, és jópár év – na ez kell ahhoz, hogy valaki valóban meg tudjon valós projekteket valósítani a vállalati szférában. De még egyszer hozzá kell tennem, hogy ehhez nagyon jó kezdőlökést jelenthet egy vagy több jó tanfolyam, vagy egy széles spektrumot felölelő, de a tömegek kiképzésére jelenleg (bár biztos vagyok benne, hogy Marcell már régen gondolkodik az IT Factory további, mondjuk több ezer szakembert elérő skálázható megoldásán, de ott az üzleti modell is kérdés, hiszen mégiscsak pénzből él a NetAcademia is). Mi is dolgozunk azon, hogy minél több embert minél mélyebb szintre juttassunk el. De mi 99%-ban ingyen, valóban skálázható megoldásokat vagyunk általában kénytelenek használni, mert szerintünk ez viszi előre a hazai szakmát és az új technológiák terjedését - nyilván más a feladatunk, és más a célunk. Itt is ugyanaz igaz a supportra, mint a readiness esetében, csak itt már ideális esetben a partnernek magának kell ezt az ügyfél számára biztosítania, ha a projekt partneren keresztül (is) zajlik, vagy maradnak a readinessnél elmondott támogatási lehetőségek.

Az első rész összefoglalása

Bármely fázis kimarad, vagy erőtlen lesz, nem lesz (kritikus tömegben előforduló) igény az adott új termékre/technológiára/szolgáltatásra. A fázisok közül egy oktatóközpont gyakorlatilag saját tevékenységének részeként csak a readinessben segít, nagyon ritkán, ha segítenek előadni, és hajlandóak leküzdeni egyesek a ppt-iszonyukat, és elfogadják, megértik azt, hogy valóban nem egy konferecián, cikkkel, stb lehet a leghatékonyabban igazi szakembereket képezni. De a folyamat egésze szempontjából elengedhetetlen összetevő az is. Hadd tegyem hozzá, hogy egy oktatóközpont, vagy annak oktatóinak ismertségén is rengeteget dob egy-egy konferencia, szakcikk. Lehet, hogy pont azért mennek oda tanulni, mert azt az embert akarják.

Az oktatók "minőségéről"

Az előadók/oktatók pontozásával kapcsolatos probléma visszafelé is igaz: a legjobb oktatók általában nagyon mélyen kezdenek az előadásokon. Nyilván más terep, nincs ennyi ember kezelésére alkalmas módszerük, de ebben általában külön tanfolyamokkal segítünk nekik (előadói készség), ami sokat szokott segíteni. Ezen túl természetesen először átbeszéljük közösen az előadások koncepcióját, hogy mit szeretnénk elérni, majd főpróbálunk. Érdekes kérdés, hogy aki egy eseményre is prezi nélkül jön és csak demózik és mesél (hiszen az áhítorr interakcióra, gyakorlatra nagyon minimálisak a lehetőségek egy ilyen terepen), annak milyen a megítélése, pontozása?  És annak, aki sem a koncepcióra, sem a főpróbára nem kiváncsi?

Folytatom, hátha valaki még olvassa J.

Függ attól, hogy pl. a cikk, konferencia melyik termékéletciklus-fázishoz ad segítséget. Ha a figyelemfelhívás időszakában vagyunk, akkor gyakorlatilag mindegy, mit mondunk (bár a felelősségünk nyilván nagy), hiszen a közönség 99%-ának fogalma nincs az adott témáról még. Ilyenkor mi alapján pontoznak az emberek? Az előadó ismertsége, (szakmai és emberi) megítélése a múltból, beszéd- és előadókészsége alapján, és hogy a téma mennyire volt érdeke számukra, mennyire érezték sajátjuknak a bemutatott problémákat. Semmi jelentősége itt a pontszámra, ha valaki hibázik, hülyeséget beszél, fontos részleteket kihagy, maximum később lesz nagyon ciki – már ha bárki észreveszi egyáltalán. Mi a gond azokkal, akik nem készülnek fel eléggé, vagy nem mutatják meg a ppt-jüket, demóikat, vagy rögtönözni jönnek?

Az, hogy az esemény lezajlásáig halvány lila fogalmunk sincs, hogy átmegy-e az, ami ahhoz szükséges, hogy elinduljon az emberek agyában az, ami az adott technológia elterjedése szempontjából létfontosságú. És ne legyenek illúzióink, közvetve vagy közvetlenül, de minden terméket/technológiát/szolgáltatás készítő cégnek ez a célja. Márpedig egy termékbejelentésnél, ami nem két fillér (események, cikkek, kommunikáció, stb), nem mindegy, hogy minden úgy történik-e, ahogy mi szeretnénk. De egyébként más szakmai konferenciák esetében sincs ez másképp. Hasonlóképpen gond, ha az esemény után az embereknek nem tudunk adni támpontot (felvett demókat, prezentációkat, cikkeket), és csak annyit tudunk mondani, hogy mennyé tanfolyamra! Ha nincs pénzed, így jártál! Nembaj!

Ugyancsak ez a kategória az, ha egy techológiát a tömegeknek akarunk (újra) megmutatni, mert tapasztalataink szerint a többség nincs képben, hiába van már 5 éve tanfolyam a témában. Erre született például az Informatika Tisztán sorozat, ami valóban meglévő technológiákról ad képzést, nagyobb tömegeknek általánosabban (szintrehozás), mélyebb témákban nagyon specifikusan (pl. mélyvíz események) – de ez már a readiness szakaszba csúszik erősen, amit ugyan kevésbé hatékonyan, de ezek a tevékenységek is segítenek. A readiness szakasznál az a vicces, hogy az olvasók/konferenciarésztvevők közözz (akárcsak egy tanfolyamon) vannak hozzáértők és teljesen képzetlenek is. Tudni kell megfelelően kommunikálni, kinek szól az adott aktivitás, ellenkező esetben szétfikázzák szegény cikkírót/előadót. Ha nagyon nagy a szórás, nincs esély mindenkinek megfelelni. Ezért kellett pl. a TechNet Szemináriumokat különválasztani az Informatika Tisztán eseményektől. A TechNet akkor megy, amikor valami újdonságról beszélünk, az Informatika Tisztán pedig akkor, amikor már a tömegeket is érdekli/érdekelheti az adott technológia.

Az oktatási formák a fentiek fényében, és azok hatékonysága

Nézzük akkor sorban néhány itt szóba kerülő, szakmai oktatásra alkalmas eszközt, és a véleményemet a fentiek alapján:

Termékbejelentő konferencia

Elengedhetetlen a széles tömeg megszólításához. Természetesen mivel az emberek létszámának függvényében nő a költsége (és nem is mindig lineárisan, néha összevissza), ezért nagyon konkrétan meg kell határozni, hány embernek, pontosan kiknek és mit akarunk elmondani, megmutatni. Hatékonyság szempontjából az awareness szakaszban nagyon erős ez a típus, csak nem szabad hibázni sem élmény, sem szakmai tartalom szempontjából az eseményen, és nagyon pontosan tudni kell a résztvevők igényeit. Nem szabad a demand generationt, sem a readiness, sem a deployment fázist itt erőltetni, csak utálkozni fognak az emberek (fúj, már megint a marketing!). Ezeken az eseményeken a szakmára kell menni, de megfelelő áttekintést adva az előzményekről, hogy tudják hova elhelyezni, értelmezni. Ehhez igenis a PPT és a demók a leghatékonyabbak ilyen tömegben, de ez csak az első lépés természetesen.

Ma már előfordulnak online termékbejelentések is (ugye a válság), ami ugyan skálázható gyakorlatilag bármeddig, de élmény tekintetében nagyon kevés, ezért szerintem nem hatékony, és nem segíti a technológia következő fázisokba érkezését.

Fontos: az áttekintő esemény igényli a legkevesebb energiát a hallgató részéről, de természetesen arányosan kevesebb is marad benne, ha nem figyel. Erre persze születtek különféle módszereink. Nagy segítség, hogy kialakuljon az agyban a háló kezdeménye, és a tanulás iránti igény. Fontos, hogy mi könnyen tudunk a helyi közönség, a helyi szakemberek igényeire lőni, eleve aköré építjük fel a mondanónkat, nem „hozott tananyagból”, nem amerikai példákkal dolgozunk. Ez gyakorlatilag minden szakmai tevékenységünkre igaz, és ez rendkívüli érték.

Mélyebb konferenciák

Ez az a pont, ahol azért segítünk, mert pontosan tudjuk, hogy nem mindenki megy el tanfolyamokra. Az idő és pénz a legnagyobb probléma az ő esetükben, nem általában az, hogy ne akarnának. Itt is tömegekről beszélünk, az ő megszólításukra, képzésükre nincs jelenleg interaktívabb, skálázhatóbb mód az eseményeknél, és ez valóban lényegesen kevesebb, mint amit egy tanfolyam adni tud. De egyes cégek, így mi is ezt ingyen adjuk, és ez nem mindegy! Ez az, amit szerintem itthon a Microsofton kívül senki nem csinál (ilyen mennyiségben és színvonalon), de ha igen, szóljatok, kiváncsi vagyok mindenre, tanulok szívesen mások eredményeiből, vagy akár hibáiból.

Tudjuk, hogy szélesebb körnek van szüksége erre a tudásra (nyilván ezért csak egyes témákat dolgozunk fel, amikre van ekkora igény), és kifejezetten rájuk szabjuk ezeket. Itt is a ppt és a demó dominál, de a demó nagyobb mértékben, és ezeket utólag mindenképp elérhetővé tesszük felvételen is, mert a későbbi konkrét problémamegoldások során ez nagyon sokat tud segíteni, vagy amikor a kollégának, főnöknek szeretnénk megmutatni, mire is gondolunk – de a vállalatnál dolgozó/tanuló szakember egyedül nem tudja jól bemutatni, demózni, elmondani. Az a meggyőződésem, hogy ebben is kell segítenünk mindenképpen, és ez hatékony módnak bizonyult.

Ezek a konferenciák egy része fontos az awarenessben (lehet, hogy nem gondolnánk: az informatikusok egy része azt hiszi, hogy nagyon ért valamihez, de egy projekt kapcsán kiderül, hogy nem – de nekik mély szakmát kell ígérni, mert csak arra jönnek el), hasznos a readinessben (hú, ezt nem is tudtam, fogom használni), a deploymentben (na ezért nem megy!), és természetesen a demand generationben is (jé, ez kell nekem!). Az a véleményem, hogy online és skálázhatóság szempontjából nincs nagy különbség az előző eseménytípushoz képest. Ez az agyi kapcsolati hálót még tovább mélyíti, jelentősen növeli az ismert csomópontok számát, még ha gyakorlatot nem is ad nyilván.

Cikkek

(akár online, akár offline, Magazinban) Egy adott szakértői kör szakmai képzésére, ismereteinek bővítésére alkalmas. Fontos, hogy „vissza tudok hozzá nyúlni bármikor”, idézhető, hivatkozható, ismét csak mindenki számára elérhető, online, és szinte mindig ingyen. Szerintem bármely fázis alatt fontos segítség, de természetesen más szinten, és más módon kell írni egy új technológiáról, és más módon kell írni egy elméletben már mindenki által ismertről.

Könyv

A könyvek arra jók, hogy segítsék az emberek egyedül történő tanulását, ez akkor kell, ha emberünkből hiányzik a szükséges rendszerező erő, időbeosztás, vagy éppen alapozás, vagy nincs pénze/lehetősége másra. Sokan szeretik. Az ingyenes online könyvet is kipróbálták már sokan (mi is), és szerintem rendkívól jól szerepelt. Nem árulok el nagy titkot, hogy a vele elért emberek száma alapján messze ez a legsikeresebb módszer. Természetesen nem könnyű az utolagós, valós hatást felmérni. A másik gond, hogy megfelelő kommunikáció nélkül senki nem fog tudni a könyvről – ezt pedig csak a nagy szakértői kört elérő cégek tehetik meg hatékonyan – például mi. Szerintem leginkább readinessre jó, a többire területre minimálisan, de átfedhet.

Screencast

Rövid, általában max 10-15 perces felvételek, egy adott képesség, vagy probléma bemutatásáról. Readiness és awareness az elsődleges célja, a többi messze másodlagos. Vissza lehet hozzá nyúlni, de kevesebb erőfeszítést igényel, mint egy cikk figyelmes átolvasása, és van annyira rövid és célratörő, hogy valamelyest összemérhető az események hatékonyságával. Nagyon nehéz persze a hatását felmérni, de azért erre is vannak megoldások.

Virtuális labor, virtuális image + step-by-step guideok

Virtuális labor, virtuális image + step-by-step guideok: a szegény ember saját tanfolyama, laborkörnyezete. Screencastokkal, prezikkel, eseményekkel, cikkekkel és idő ráfordításával nincs olyan téma, amit ne lenne lehetséges megtanulni segítségükkel önerőből. Igaz, hogy ehhez kell a legnagyobb energiabefektetés, bár sok segítséget kapunk a kezdeti lépésekben, ami a saját tesztkörnyezetnél nem igazán jön szóba.

Saját tesztörnyezet kialakítása cégnél/otthon, + "önerő"

Saját tesztkörnyezet kialakítása cégnél/otthon: erőforrásigényes (ma ez már egyre kevésbé gond, hiszen a virtualizáció mindenhol ott van, és a RAM meg már szinte „ingyen van”), de nagyon hatékony, ha tudunk saját problémákat, haladási irányt találni. Ebben segíthet egy könyv, egy konferencia, a screencastok, vagy éppen a virtuális laborokhoz (is) elérhető step-by-step guideok.

Specifikus tanfolyamok

Specifikus tanfolyamok: a tömegeknek még drága, és általában egy tanfolyam mindig kevés, tuti hogy több fog kelleni. Ugyanúgy kérdéses, mint a korábbi szakmai tanulási formáknál, hogy mennyire ad gyakorlati szinten használható tudást éles projektekben, ennek az oka az, hogy sok oktatóközpont nem veszi a fáradtságot, hogy a hazai igényekre, hazai példákra szabja az oktatásokat. Ebben a technológiai cégeknek is van persze felelősségük, hiszem a kapott tanfolyami anyag szinte mindig amerikai (pláne egy ilyen kis országban, mint Magyarország), amit opcionálisan gyúrhat át az oktató, de nem sokan teszik. Sokat számít az oktatók felkészültsége,  az interaktivitás, és még rendkívül sok szempont. Igazából arra jó, ahogy a legtöbben mondják, hogy „kiszakadjunk a napi robotból, és a tanulásra tudjunk koncentrálni”.

Az emberek/cégek többsége tehát az időt és az „erőszakos tanítás” folyamatát veszik meg. És sokaknak valóban szükségük van erre. Mind az oktató, mind a hallgató számára iszonyatosan kimerítő, főleg egy teljes hét megszakítás nélküli tanfolyam esetében. De aki ott a tanfolyamon veszi a fáradtságot, és tényleg figyel, az jó körülmények között potenciálasan jobban tud haladni, mint más módszerekkel. Tartunk mi is kedvezményes, néhol ingyenes tanfolyamokat, de elsősorban adott projektekre/termékre, adott partnerhez képezünk embereket, hogy ezzel is segítsünk, valamint nagyon nagy arányban oktatunk felsőoktatásban résztvevő tanulókat, hogy a legfrissebb, de a piacon már hasznos tudáshoz jussanak. Egyszerűbb kiegészíteni a meglévő oktatási rendszert, mint a mi kezdeményezésünkre átalakítani, és nem zavarunk vele senkit.

Széles spektrumú tanfolyamok, képzéssorozatok

Két félét láttam eddig. Tanfolyamcsomagokat (ami valójában az előző kategória, csak több tanfolyamra, kicsit alacsonyabb áron), valamint az IT Factoryhoz hasonló, folyamatos, de megszakításokkal tarkított képzési formák. IT-ban eddig ez nem volt igazán elterjedt (most sem az), de pl. ECDL irányában vannak erre már példák. Iszonyat energia összehozni egy ilyet (tematika, üzleti modell, oktatók, idő, befektetendő pénz, laborkörnyezet, kommunikáció, megoldani, hogy az online oktatás működjön is – ez ma még nem adja magát) Ezért is segítettünk a kezdeti lépésekben a LiveMeetinggel a NetAcademiának, amíg a saját rendszerüket felépítik, hogy ők maguk tudják ezt infrastruktúrálisan megvalósítani.

A tanulók számára ez azért lehet jó szerintem, mert követi a megszokott iskolai módszereket. Vannak megadott időpontokban, betervezhető módön relatív rövid órák, részletes tematikát látunk előre, van használható laborgyakorlat, és az előadások felvételei utólag is megnézhetőek. Van nyomás az embereken („kifizettem, ezért ott leszek”), szánnak emiatt rá időt majdnem mindig (ezért nehezebb ott tartani embereket egy hasonló ingyenes képzéssorozaton, mert nem érzik annyira fontosnak, „nem az én zsebemből megy a pénz a tanfolyamra, ingyen van!”), és ha jó a tematika, jó a módszer, és minden klappol, akkor tud olyan hatékony lenni, mint amilyen hatékony egy egyetemi tantárgy potenciálisan lehet.

Ez is az iskolarendszer kikerülése – akinek az nem volt elég, mehet ide – de a módszerek visszaköszönnek. Viszont ne felejtsük el, hogy kb. annyi fér bele, mint egy féléves egyetemi tantárgyba – egy ebből is kevés, de egy kicsivel több lehet, mint egy hagyományos oktatás. A szolgáltatónak ez olcsóbb, hiszen online is elérhető a szolgáltatás, ezzel a tömegek olcsóbban el tudják érni, akár egy magánszemély is hajlandó kifizetni ezt az összeget egy számára ismerős oktatási formára. De óraszám tekintetében nem feltétlenül kap többet, mint egy specifikus tanfolyamtól. Viszont ezeken a képzéseken van mód azokat a területeket lefedni, ahol valóban hiányzik az alapozás.

Gondolkodtam/gondolkodom még mindig azon, hogy érdemes lehet-e egy nagy technológiai cégnek (pl. a Microsoftnak) hasonló megoldást bevezetnie, és meg lehetne-e oldani ingyenesen/még ennél is olcsóbban. Lenne-e értelme? Mi az az összeg, ami ahhoz kell, hogy az emberek valóban végig ott akarjanak lenni, mert kifizették (alkalmas-e erre az ingyenesség?). Meddig lehet skálázni a LiveMeetinget helyi szerverről üzemeltetve? Hogyan lehet a laborgyakorlat problémáját a lehető legolcsóbban megoldani? Szerintem mindre van válasz, csak keresni kell. Az igazi kérdés azonban az, hogy ez etikus-e, és érdemes-e, hiszen ez egy partnertől veszi el a potenciális lehetőséget. De az is lehet, hogy az alacsonyabb belépési küszöb miatt potenciálisan több embert lehetne elérni. És a széleskörű oktatáson közvetlenül a Microsoft nem akar jelenleg keresni. Ha belegondolunk, ugyanez a probléma felmerülhet az előző típusnál, a specifikus tanfolyamnál is, de ott kifejezetten másik, általában nem fizetőképes közönségre lövünk, így nincs lényeges fedés az oktatóközpontokkal.

Viszont egy ilyen rendszert összehozni nem két perc, és ha van már önjáró, jól működő hazai példa, akkor miért ne örüljünk annak a sikerének? Én egyelőre ezt teszem, és gratulálok a készítőknek!

Szakirányú felsőoktatás, szakmai közoktatás

Ezen nagyon nehéz változtatni, és eleve inkább az alapozásra koncentrál, a szakirányok adnak lehetőséget a specializálódásra. A felsőoktatás elemzése nem kerül itt már kifejtésre általam.

 Legközelebb talán egy év múlva újra írok! :D

Eddig sem voltam egy nagy blogger, és most sem ígérem, hogy rendszeresen fogok írni. De most pont akadt egy kis időm, és kedvem is mintha lenne írni.

A januári bejegyzésem óta elég sok minden történt. Tényleg.

-          Lezajlott egy sikeres Windows Server 2008 termékbejelentés, videó róla itt található.

-          Lement azóta még egy Windows Server 2008 TechNet, a biztonság és hálózat témái köré építve

-          Levente kollégám profi módon levezényelte az SQL Server 2008 termékbejelentést és a Steve Ballmer látogatására időzített Executive termékbejelentést is

-          Kikerült webre közel 50 screencast a Windows Server 2008-ról

-          Elindult az Informatika Tisztán tavaszi-nyári szériája, csoportmunkáról, kommunikációról, és persze ismételjük az előző félév témáit is, hamarosan megy ki webre az összes kapcsolódó screencast

-          Az Informatika Tisztán tankönyvet már több, mint 10.000 alkalommal töltötték le a weboldalunkról, ami minden szempontból rekordnak számít, örülök, hogy ennyire hasznos anyagot sikerült összehoznunk. A screencastok is megközelítik ezt az eredményt, hatalmas az érdeklődés még a mai napig is.

-          Megjelent két TechNet Magazin, Windows Server 2008 és SQL Server 2008 fókusztémákkal

-          A Fóti Marcival közösen kitalált projektünket, az Ördöglakatot azóta már több mint 4500-an próbálták ki, ami nagyon szép eredmény, már készül a folytatása is

-          Egyébként az Informatika Tisztán és az Ördöglakat is világszerte siker lett, ezért több ország is tervezi átvenni mindkét koncepciót, hogy az ottani IT szakembereket is ellássák ezekkel

-          Túl vagyunk azóta két MVP jelölési körön. Az első eredményei már publikusak (ugyan nem írtam meg még hivatalosan sehova az eredményt). A második körös jelöltek rajtam és a regionális MVP vezetőn már túljutottak, már csak két körük van hátra az MVP-vé válásig. Sajnos az egyik MVP jelöltem már kihullott a regionális jelölés során, de szerintem egy-két negyedéven belül ő is MVP lesz. Jelenleg még 5 új kolléga van versenyben a címért.

-          Július 1-től új MVP Lead lesz a Microsoft Magyarországnál, mert már nem fér bele az időmbe ennyi MVP megfelelő minőségű kiszolgálása – az új Lead viszont abszolút alkalmas is erre a feladatra. Két éve vagyok már MVP Lead, sok mindent sikerült ez idő alatt elérni, közel négyszeresére bővült a csapat, csupa remek szakemberrel. Nagyon büszke vagyok a munkájukra, bár nekem kevés közöm van hozzá, egyedül abban próbálok segíteni, hogy olyan lehetőségekhez jussanak, hogy többeknek meg tudják mutatni lelkességüket és szakmai hozzáértésüket.

-          Szintén nemrégiben új vezető került a DPE (a fejlesztői üzeltág) csapatunk élére, Kollár László személyében. Sok változás várható a fejlesztői kommunikációnk kapcsán emiatt, és nagyon örülök, hogy ennek az új vonulatnak a tervezésébe engem is bevontak – igyekszem segíteni az elmúlt három év tapasztalataival.

-          Még mindig készül a TechNet Portál új ruhája, de már közel a projekt vége. A témaközpont motor sokat fog dobni a tartalmak megtalálhatóságán és az olvasottságon. Mondjuk ezen a téren amúgy sincs okunk panaszra, eddig is minden évben megdupláztuk a TechNet Portál olvasottságát. Most nyártól sokkal nagyon szerepe lesz a webnek, nagy reményeket fűzök hozzá.

-          Holnap lesz a tavaszi szezon utolsó TechNet eseménye, virtualizáció és magas rendelkezésre állás lesz a téma. Jó sok hardverrel, rengeteg demóval készülünk. Ahhoz képest, hogy mennyire rétegtémák ezek, meglepően sok a jelentkező, ismét két termes esemény lesz a Lurdyban.

-          Már tervezzük az első igazi közösségi TechNet összejövetelt a nyárra, de ezzel kapcsolatban még kötelességem hallgatni

-          Szintén tervezzük már, hogy ősztől hogyan folytatjuk a TechNet eseményeket. Legyenek fizetősek? Vagy ne legyen ingyenes étkezés? Vagy minden maradjon a régiben? Ezekre a kérdésekre hamarosan meglesz a válasz.

-          A TechNet Fórum a második legnagyobb IT szakemberek által látogatott hazai fórummá nőtte ki magát egyetlen év alatt (az első a nagyon is pörgős HUP.hu, amit nehéz lesz utolérni, de dolgozom rajta). A Microsoft technológiákkal foglalkozó oldalakat viszont már mind megelőztük. Nemrég átléptük a 10.000 postot is. Nyártól sokat fogunk még javítani a válaszadásokon, Microsoftos kollégák is aktívabban részt fognak venni ebben a munkában. Ősszel pedig mi is migrálunk a v3-as fórummotorra, ami lényegesen jobb, bár van pár dolog, amit még ez sem tud, de a redmondi srácok gőzerővel dolgoznak rajta.

-          És egy nem szakmai: egy éves lett a kislányom március végén!

Ha gyakrabban írnék a blogra, akkor nem kéne egyszerre ennyit J Az az igazság, hogy nehéz időszak volt ez, de ahhoz képest nagyon hamar elrepült.

Időközben még egy apróság történt. Előléptettek, vagy ki tudja minek lehet ezt nevezni. Az elmúlt három évben nem voltam „teljes értékű” Microsoft alkalmazott, ezt jelezte a nevemben is az „i-„ kezdet. Május 1-től azonban már „pbudai kukac microsoft.com” az email címem. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy felvettek az állandó, stabil Microsoft állományba.

Hogy mi az az „i-„? Vannak nálunk v- és i- e-mailcímű kollégák. A v-sek alapvetően olyan kollégák, akik vagy külső cégnél dolgoznak, és a cégtől veszünk igénybe valamilyen szolgáltatást, aminek során nem árt, ha az illető kollégának van hozzáférése a belső hálózatunkhoz (ezért kell neki alias), vagy olyan szakemberek, akiket amúgy teljes munkaidős állásra nem tudtunk elcsábítani, és külsősként, de mégis Microsoftosként segítik a munkánkat, és teljesen együtt dolgoznak velünk. Nekik is kell alias, még ha megkülönböztetett is.

Az i-sek olyan kollégák, akik teljes munkaidőre, általában határozatlan időre szerződnek a Microsofthoz, azonban nem részesülnek az összes Microsoft által nyújtható előnyben. Ennek az az oka, hogy egy teljes (ún. FTE, full-time employee) kolléga felvétele nagyon erősen szabályozva van (hány ilyen ember lehet a szervezetben, illetve milyen feltételeknek kell megfelelnie), míg az i-s, vagy v-s kollégák felvétele lényegesen egyszerűbb. 2005. március 15-e óta ilyen i-s státuszban voltam én is a Microsoftnál. Május 1-gyel viszont FTE lettem, ami jár mindenféle további extrával is, pl. céges autóval, Microsoft részvényekkel, stb. Erről természetesen részletesebben nem beszélhetek. Korábban is léptettek már elő, még i-s korszakomban, de az akkor csak az éves bónusz és fizetésemelésben jelentkezett. Egyébként az is érdekes, hogy i-sként is lehet jól keresni, nem csak FTE-ként, ez nem jelent különbséget, és ha a munkakör indokolja, még céges autót is lehet szerezni. Nekem ezzel csak annyi volt korábban a bajom, hogy még nem volt jogsim.

Fontos tudni, hogy i-sből FTE-vé válni bizonyos csoportokban különösen nehéz, egyes munkakörökben gyakorlatilag lehetetlen is. Szakmai konzulensek és mérnökök esetében egyszerű a helyzet, ott annyira sok új embert veszünk fel, hogy nem gond a legjobb i-sek előléptetése sem. De pl. az én szervezeti egységemben minden egyes FTE pozícióért keményen meg kell dolgoznia a teljes cégnek. És ha pl. egyetlen ilyen pozíciót kap a cég erre a részlegre, akkor nagyon meg kell gondolni, hogy inkább felvegyenek rá egy új embert (és én maradok ahol eddig is voltam, dolgozom úgyis eleget), vagy nekem adják ezt a pozíciót.

Nagyon örülök, hogy a három év megfeszített munka meghozta az eredményét, házon belül és kívül is nagyon sokan gratuláltak már a dologhoz. Ugyanakkor azt is tudom, hogy van még számtalan kollégám, akik megérdemelnék az FTE-séget. Vannak olyanok is, akik már legalább kétszer annyi ideje vannak a cégnél, mint én, és még mindig i-sek.

A munkámra néha büszke vagyok, néha meg nem. Ez erősen hangulatfüggő, meg néha a közösség visszajelzései el tudják venni ideiglenesen a kedvemet. Volt néhány kemény döntés, amit meg kellett hoznom az elmúlt időszakban, volt ami előnyére vált a hazai szakmai közösségnek, és volt, ami rövidtávon semmiképp sem volt pozitívum, még ha hiszek is abban, hogy hosszabb távon megfelelő irányba visz minket. Ha visszatekintek arra, hogy három éve hogyan nézett ki a szakmai kommunikációnk, és hogyan néz ki ma, akkor azért érzem, hogy voltak területek, ahol igenis értünk el nagyon komoly eredményeket. Ehhez persze komoly csapatmunka is kellett, és erre szükség lesz a jövőben is.

A következő egy évet is szeretném annak szentelni, hogy még elégedettebbek legyenek a hazai IT szakemberek, már sok ötletünk van ennek megvalósítására – szerencsére azért már sok olyan bevált módszerünk is van, amit elég folytatni némi minimális átalakítás mellett, de lesznek teljes újdonságok is.

Közben túl vagyok egy sikertelen forgalmi vizsgán is, jövő kedden jön a következő. Némileg hajszás volt megtanulni autót vezetni a termékbejelentések közben, de nagyjából sikerült. Remélem másodszorra már át is megyek, és hamarosan autóval járhatok haza a családomhoz, valamint ellátogathatunk egy csomó olyan szép helyre, ahova jelenleg tömegközlekedéssel közel esélytelen, különösen babakocsival.

Ja és az előző bejegyzésemre visszatérve: most már van titoktartási megállapodásom is :)

Eddig minden munkahelyemen volt titoktartási szerződésem. A Microsoft az első, ahol valahogyan ez elmaradt, de biztos vagyok benne, hogy ez valami véletlen lehet. Kicsit mulatságos számomra, hogy az összes MVP-vel is készül titoktartási, minden MS alkalmazottnak is van, nekem meg elfelejtődött - ráadásul amikor a céghez beléptem, még elég aktív újságíró is voltam. No mindegy, nem mintha ettől kifecsegési mániám lenne - valahogy pont ez a cég az, ahol megpróbálok tényleg észnél lenni.

Most már kicsit több mint egy hónapja lakunk kint Szentendrén, annak is legdélnyugatibb csücskében. Mindeddig leginkább csúnya idő volt, keveset lehetett látni, de ma végre kitisztult az idő, és gyönyörű a kilátás. Ugyan a költözés körülményei megérnének néhány külön bejegyzést (talán meg is írom egyszer), most mégis inkább azon tűnődöm, mik lesznek a jövő heti feladataim - közben zenét hallgatok fülhallgatóval és nézek ki az ablakon. Szeretem esténként átgondolni a teendőket - előre felkészülni a következő napra, hogy reggel is eszembe jusson, miért is kell felkelni egyáltalán.

 

Most éppen ilyen a kilátás tőlünk:

 

Ma délelőtt feltettem még néhány képet arról, milyen a kilátás napközben, ez itt érhető el. Hétvégén pedig apám járt nálunk, és mutatott pár képet arról, hogyan bombázzák szét azt a házat, ahol kb. 20 évig éltem.

 

Szóval az eheti fontosabb feladatok dióhéjban:

Adok még egy esélyt a blogolásnak. Sokan mondják, hogy kevés itthon a szakmai blog, illetve gyakorlatilag nincs "blogosphere". Ez igaz lehet, ha az informatikai témákat vesszük. Azonban hihetetlenül sok személyes, baráti, stb. blog jön létre itthon is napról napra.

 

Én mostantól megpróbálok olyan dolgokról írni, ami többeket is érdekelhet - magamról, a Microsoftról, a munkámról és a családomról.

 

Ebben a blogban nem fogok hagyományos értelemben "szakmáról" írni. Ami azzal kapcsolatos, az megy mind a TechNet Portálra. Viszont itt fogom leírni a véleményemet olyan dolgokról, amik a hivatalos Microsoftos oldalon nem lennének megfelelőek. Itt fogom leírni néhány döntésünk hátterét, fogok írni a TechNet programok tervezéséről és szervezéséről, a munkámról, a tapasztalataimról, sőt, marketingről is.